Felújítások 2023

 Ebben az évben elsősorban két nagy és fontos lépést sikerült megtenni, az egyik a lakóház nyílászáróinak felújítása a Népi Építészeti Program támogatásával, a másik a melléképület, istálló felújításának, befejezése. Ezek mellett több más, régóta esedékes, fontos javítási, felújítási munkát sikerült elvégezni.

A Teleki Alapítványhoz tavaly ősszel benyújtott kivitelezési támogatási kérelem, ami a nyílászárók felújítását célozta, eredményes volt. Azt tűztük ki célul, hogy az ajtók és ablakok a szerkezeti javításokon kívül lehetőleg az eredeti színüket kapják vissza.

Kertész Mihálytól tudni lehetett, hogy a ház ajtajait a bejárati üvegezett ajtószárny kivételével a szovjet katonák elvitték bunkerépítéshez, és ezek helyett a háború után máshonnan kerültek ide ajtószárnyak. A kisszoba ajtaja nyilvánvalóan nem erre a tokra készült, a nagyszobaajtó tokján egy egyszerű deszkaajtó volt, a bejárati ajtó külső tömör szárnyára csak a tokon levő akasztószemek, pántnyomok, és a kihajtás helyén a falban levő nagy szeg utaltak, ezt azóta sem pótolták.

Ezeket a hiányzó szárnyakat a támogatási kerettől függetlenül pótolni szerettük volna.

A felújítás során a ház eredeti nyílászáróin talált első színek helyreállítása volt a cél, az újabb színek eltávolítása után. A másodlagos nyílászárók esetén a megoldás még nyitott volt.

A bejárati ajtó tisztítása során meglepetés ért minket. A tömör alsó rész táblái a keretükkel együtt, valamint az üvegezés osztása, keretelése festetlennek látszottak a későbbi réteg alatt, míg az ajtó szerkezetét adó deszkaváz eredetileg barna színű volt. A táblákat, és az üveg osztását úgy tűnt, csak később, egy felújításkor mázolták barnára, majd az egész ajtó belső oldalát szürkére. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az ajtó eredetileg ilyen többszínű volt: csak a keretelése volt barna, az osztások keretelése és a táblák pedig csak lenolajjal kezelt nyers színűek, vagyis sárgák. 

A másik eredeti szerkezet, a nagyszoba tokja esetén ez a megfigyelés nem volt ilyen egyértelmű. 

Érdekes módon a nagyszoba eredeti, tornácra néző ablaka az ajtóktól eltérően mindig, eredetileg is zöld volt – a többi ablak esetén is talán ez lehetett a helyzet, ezek külső rétegeinek vagy az egész szerkezetek korábbi cseréje miatt a vizsgálatot már nem lehetett elvégezni.

A tisztítás után az ajtók és ablakok szerkezeti javítása, toldása, kiegészítése következett, majd a felületek meleg lenolaj beeresztést kaptak.

A felületkezelés lenolajfestékkel történt, a ma kapható korlátozott számú színből sikerült az eredetiekhez hasonlókat kikeverni.

Egy utólagos belátás, hogy a nagyszoba ajtótokon nagyobb fenntartással kellett volna kezelni az egységesnek látszó első barna színezést, a táblák fedése helyenként gyengébb volt, és könnyen lehet, hogy ez is kétféle színű volt eredetileg – ez még később is korrigálható.

A bejárati ajtó külső szárnyát, és a nagyszoba ajtaját, amelyek hiányoztak, újrakészíttettük, és az új szárnyak is a helyükre kerültek, kiválóan működnek – egyelőre felületkezelés nélkül, a színezésről később születhet döntés…

A lakóháznál esedékes volt a ház végeinél a járdák újrarakása, a keleti oldalon ugyanis nem volt elegendő a lejtés, a nyugati oldalon pedig az oromzat vízvető deszkájáról éppen a téglák közti fugába csepegett a víz. Mindkét helyen észlelhető volt a felszívódó nedvesség miatti vizesedés hatása belül, a lábazatzónában. Emiatt a lábazatok külső oldalán kaviccsal kitöltött sáv kialakítása mellett döntöttem. Ezek kb. 25 cm szélesek voltak, és mélységük a lábazat aljához igazodott. Az árkok külső oldalára acél hullámlemez, a tetejükre geotextília, a belső szélük kivételével drénlemezsáv, és újabb geotextília került, és erre vékony homokrétegben a téglaburkolat.

Az évad másik fontos fejleménye a melléképület, egykori istálló felújítása volt.

Az épületen a födém fele részét javítani, gerendákat cserélni, a teljes mennyezetet felújítani, a falakat javítani és festeni, az új nyílászárókat beépíteni, és padlóburkolatot készíteni volt szükséges…

A födém és tető délnyugati szakasza meg volt süllyedve, amióta a nyugati falnak ez a része kiomlott, és a korrekcióra a fal pótlásakor nem került sor. Most ezt is korrigáltuk.

A mennyezetgerendák közül legalább az öt legrosszabb állapotút cserélni kellett, de ezt úgy, hogy a födém eközben a helyén maradjon.

Észak felől sorban hozzákezdtünk a gerendák cseréjéhez. A födémet a gerendák mentén feldúcoltuk, kibontottuk a régi gerendát, kiemeltük a falból, helyére tettük az újat, amit megfelelő szintre kellett beemelni. A dúcoláshoz, emeléshez akácfa oszlopokat és keményfa ékeket alkalmaztunk. Az új gerenda végeit ezek után a falakban a feltámaszkodási pontokon kellett felékelni, hogy magasságukat meg is tartsák, végül visszajavítani a gerendavégeknél a falat.

A födém emelendő déli harmadában először is el kellett távolítani a padlássaralás nagy részét, ezután tudtuk a födémet gerendáról gerendára a helyére igazítani.

Úgy alakult, hogy végül egy hatodik gerendát is ki kellett cserélnünk, a déli két gerenda ugyanis bizonyára utólagos volt, és túl kis keresztmetszetük miatt eléggé meg voltak hajolva, és ezt nem akartuk így hagyni. A két gerenda egyébként még megfelelő állapotú volt, így a kettőt egyesítve, és függőlegesen megfordítva, domború oldalukkal felfelé építettük vissza. A födém terhelésének hatására aztán szinte egyenesek lettek.

A gerendák cseréje után jött tehát a déli szakasz visszasaralása két réteg szalmás sárral, a második réteget csak az első megszáradása után hordtuk fel, ami több hét száradási időt jelentett.

Ezután következett a mennyezet felújítása. A deszkák hézagait tapasztással tömítettem ki, majd a teljes felületet csiszolni kellett.

Az épületbe a már elkészült nyílászárók kerültek be, ezek közül a délebbi kis ablak és az ajtó tokját is be kellett építeni. A déli falban nyitott új, keskeny és magas ablaknyílás tartó szerepű gyalult gerendatokjába ajtó magasságú ablak került, melynek alsó része fix, felső része nyitható.

A tokok körbejavítása, tapasztása, simítása után következhetett a külső-belső falfelületek meszelése. Az északi fal mentén kívül a lakóház végeivel azonos módon kaviccsal kitöltött árok felett téglapadka készült.

A homlokzatok alsó részén szürke vasoxidfestékkel világosszürke lábazatot festettünk.

A kis melléképületben hagyományos jellegű padlóburkolat, rusztikus, porózus, ragasztott kerámiapadlót tettünk le, a német Handgeformt cég terméke, amely viasszal van beeresztve a vízállóság, tisztíthatóság érdekében.





Felújítások 2022

 A szabadkéményes házban az egykori falitéka pótlása készült el. A nagyszoba utca felőli falának bal felén egykor volt falitékáról Kertész Mihálytól lehetett tudni, aki elmondta, hogy hullámos díszített szegélyű faliszekrény volt ott, melyet 1940 körül tüntettek el, egy földrengés okozta repedések kijavításakor (ekkor készült elmondása szerint a tégla lábazati aláfalazás is). A falban az egykori tékának ugyan már nem volt nyoma, de az kiderült a falújítás során, hogy ez a fal nem a hosszfalak és a két harántfal 40-42 cm-es – régebbi – vályogtípusából, hanem 15x30 cm-es, újabb vályogtéglákból épült. Ez igazolhatja a visszaemlékezést, a falitéka nyomát is letüntethették a fal újjáépítésekor. E fontos egykori berendezési tárgy szemléltetéséhez hasonló formájú és korú faliszekrény egyszerűsített másolatában gondolkodva a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményének tékáival Gecse Annabella segített megismerkedni, és javasolt egyet erre a célra.

A kerti árnyékszék bontásakor került elő egy keskeny deszkadarab, ráerősített vasalattal. A léc szélessége miatt (üvegezett) ablakhoz aligha tartozhatott, és a vasalattípus bútorok, így a 19. századi falitékákon szokásos fajta, a töredék, éppen egy ilyennek a darabja is lehetett. A keretdarabot a vasalattal így, már csak a biztonságba helyezésük érdekében is a tékamásolatba való beépítésre szántuk.

A másolatot Molnár Péter asztalos, műtárgyvédelmi asszisztens készítette el. Az eredetileg színes festésű téka pontos másolatának felületét színezetlenül hagytuk.

A téka falba építése is megtörtént.

Folytatódott a volt istálló épületének felújítása.

A ház mellett szükség mutatkozott egy sokoldalúan használható kiszolgáló helyiségre, a vizes funkciók miatt itt ezúttal modernebb padlóval. A tégla falazatok vakolása még 2018-ban megtörtént. Ebben az évben a falak felújítása haladt, és szintsüllyesztés után kavicsfeltöltésen beton aljzat készült, a falaktól távolságot tartva. A falak alatt néhány sornyi magasságú utólagos tégla lábazat van csak, alapozás nélkül, ez a terepbe mélyedő keleti fal esetében kb. 0,5 m, az északi fal esetében, amely az időjárásnak leginkább ki van téve, kb. 1 m magas.



A téglafelületeken a lakóházhoz hasonló módon Terranova felújító vakolatrendszer rétegrendje készült el még 2020-ban.

A felújításról készült bővebb képválogatás itt található.


Felújítás 2018-19

Nagy öröm, hogy a Népi Építészeti Program állami támogatásának segítségével elkészülhetett a ház két még hiányzó legfontosabb része: a szabadkémény és konyha szerkezeti helyreállítása a tüzelőberendezések füstelvezetésével, valamint a nádtető. Ezek mellett megépült a pitvar és a konyha téglapadlója, a nagyszoba padlója és a tornác mellvédje. A ház felújítása majdnem teljesen kész lett.
A felújító munkát beválogatták a Népi Építészeti Program 2018-as évadát bemutató kiadványba, amely 2020 márciusában jelent meg. 




A pályázati beszámoló hivatalos elfogadására 2020 februárjában került sor.

A felújítási terv már 2017 tavaszán elkészült. Ebben kidolgoztuk a szabadkémény, tüzelőberendezések, nádtető, padlók helyreállításának módját.
A pályázat eredményes volt, így a megvalósításra 2018 tavaszán és nyár elején sor kerülhetett. 
Az elpusztult szabadkéményt rekonstruáltuk, az eredetitől némileg eltérő módon. A füstelvezetés részben a falakba rejtve történik, a kemence esetében pedig részben az eredeti úton, a nyílt kéménykürtőn. A ház felújított tüzelőberendezései ilyen módon a mai előírások szerint is használatba vehetők. A ház valamennyi füstje ilyen módon is az újjáépített kéménykürtőn át távozik, de részben a padlásszinten a kürtőbe becsatlakozó zárt csövekben halad.

 A szabadkéményt statikai megfontolásból teljes egészében téglából építettük újjá, és ehhez új nagy méretű téglát használtunk, ezáltal érzékelhető, hogy egy újjáépített, mai szerkezetet látunk. A szerkezet biztonságának érdekében a konyha hátsó fala alá a statikus tervező Vándor András javaslatára utólagos alapozást készítettünk. 

A konyha megmaradt, a helyreállítás során kiinduló állapotának rajzai az oldal felső sorában a "Felmérés" fülben találhatók,
legrészletesebben a 2010-es rajzsorozatban. 
A szabadkémény szerkezete nem teljesen azonos az eredetivel. Ezt nem tudtuk pontosan rekonstruálni, mivel sajnos nem volt róla felmérés, és nem maradt ránk a készítésére vonatkozó szaktudás. Így egy mai tudásunk szerint megfelelő és történeti korokban is használatos formában az eredeti boltozathoz közelítő megoldás született, amelyben a kürtő két oldalán egy-egy hevederívet alakítottunk ki, ilyenek az eredeti szerkezetben nem voltak.
A szabadkémény két oldalsó része emelkedő dongaboltozatokból áll, ezek között, rájuk támaszkodva emelkedik a kéménykürtő. Bár itt eredetileg nem volt, a nagyobb biztonság kedvéért a dongaboltozatok közbülső szélein egy-egy álló tégla magasságú és azonos szélességű hevederívet építettünk – ez a vastagságnövekedés csak a padláson látszik. E hevederívek adják át a kürtő súlyának nagyobbik részét a hátulsó falnak, illetve a pitvar-konyha közötti kettős gerendának. A boltozathoz fa alátámasztó zsaluzat (romenád) készült, amit csak a boltozat egyik feléhez készítettünk el, és a boltozásra három technológiai ütemben került sor. A zsaluzattal először az egyik, majd ennek megszilárdulása és kizsaluzás után a másik oldal dongaboltozatát építettük meg a hevederívvel. 


Amikor a boltozat mindkét fele állt, utoljára a két hevederív között a kéménykürtő felé emelkedő keskeny, közbülső szakaszt építettük meg, a hevederívek közé erősített ideiglenes zsaluzattal.




A hevederívek vonalában húzódik a boltozatot összefogó két meglevő vonóvas. Ezek meg voltak hajolva, de kiegyenesítve helyre lehetett hozni őket, meg kellett erősíteni a falon kívüli megtámasztásukat. 



Meglepetés volt, hogy a biztosan több, mint száz éve beépített vasrudak belső végéit rögzítő nagy, négyzetes, kovácsolt csavarok szinte minden fáradság vagy erőltetés nélkül újra megmozdíthatók voltak a vonóvasak menetes végein, nem rozsdásodtak össze, így gond nélkül újra be lehetett állítani őket.



A konyha sarkában állt, erősen romosan ránk maradt beépített tűzhely rekonstrukciójához kevés támpont állt rendelkezésünkre, végül ide a feltételezhető egyszerű vízmelegítő tűzhelytől eltérően egy szintén egyszerű, az eredeti méreteknek pontosan megfelelő, de vaslapos tűzhely készült, két bontott lemezajtóval.




A konyha belső falfelületeinek tapasztását és simítását kiegészítettük az összes megmaradt eredeti felület megtartásával.



Sajnos a kemencenyílás feletti tapasztott felület a boltozat megmaradt sarkával együtt figyelmetlenség miatt elpusztult. A boltozat ezen részének jelzésére az innen származó téglákat visszaépítve ezen a szakaszon rekonstruáltuk a vegyes, váltakozva tégla– és vályog sorokból rakott szerkezetet.



A boltozat egésze – egyelőre – nem kapott felületkezelést, érzékelteti, hogy egy rekonstrukciót láthatunk.
A pitvarban és a konyhában elkészült az új – az eredeti földpadlótól eltérő – téglapadló. 

A kavicsfeltöltésen és geotextílián homokba rakott szorított fugás kisméretű tégla padló egyszerűségével és egyneműségével közel áll a földpadlók minőségéhez és megjelenéséhez – a ház kamrájában már korábban ilyen padló készült.
A ház külső megjelenésének meghatározó része a nádtető, amely 2018-ban szintén elkészülhetett, a hozzá tartozó szegélydeszkázatokkal együtt.



A nádtetőt és a deszkázatot igyekeztünk pontosan a 2000-es és 2005-ös felmérésekre támaszkodva helyreállítani. A lécezés az eredetivel azonosan 5x5 cm-es keresztmetszetű riglikből készült, a mai szokásoknak – és a piacon elérhető nád hosszának – jobban megfelelve az eredetinél sűrűbb osztással.



A nádazás rögzítése új módszerrel, felülről a lécbe fúrt csavarokhoz való leszorítással történt, ami a munkát meggyorsította, ugyanakkor sűrűbb, erősebb rögzítést is lehetővé tett. Ezt a modern módszert a mesterek Írországból hozták magukkal.


A tető szegélydeszkázatát tartó eredeti, egyszerű kovácsolt vas elemeket sikerült szinte hiánytalanul megőrizni és visszahelyezni, az oromzat tetején kettéhajló, két csúcsban – vagy állatfejben – végződő középső rögzítővel együtt.



A nádtető alja és a falkorona közötti rést ki kellett tapasztani a tető mindkét eresze mentén, ezután meszeltük újra a külső falakat.
Végül, a házon három jelentős asztalosmunka is megvalósulhatott. A ház hátsó ablaka külső díszített lécborításának visszahelyezésére, a hiányzó elemek pótlására most kerülhetett sor. 



A tornác deszka mellvédet kapott. A mellvéd eredeti formájára nem volt adatunk (az utolsó fennmaradt, agyaggal tapasztott mellvéd egy acéldrótokkal merevített másodlagos szerkezet volt), így egy egyszerű, takaróléces megoldás készült. A nagyszoba hajópadlója kavicsfeltöltésen és párnafákon fekszik, anyaga és szélessége a kis szoba már elkészült padlójával azonos.
Míg a nagyszobában megtartottuk és felújítottuk a kemencét, az új, a kemence felett a falba rejtett füstelvezető cső bekötésével, addig a kisszobában végül lemondtunk a már régen lebontott kemence rekonstrukciójától, és a legutolsó állapothoz közeli megoldáshoz tértünk vissza. 
A szobában – amely utolsó korszakában lakókonyha volt – egy cserepes sparhelt állt. Most egy hasonló jellegű, kicsi és egyszerű, főzőlapos öntött vas kályhát helyeztünk el és állítottunk működésbe itt.

A 2018-ban elvégzett munkák és 2019-ben folytatódó utómunkálatok révén a ház felújítása nagyrészt elkészült. Még nyílászárók felújítására, a mellvéd és a lábazat színezésére van szükség.



A felújítást bemutató teljesebb képválogatás itt található.
2020 elejére végre elkészültek az első felújított berendezési tárgyak.
2019 őszén és 2020 év elején Dezső Lajosné nagylelkű támogatásának és figyelmének köszönhetően visszakerült a házba Kertész Mihály hagyatékából jónéhány tárgy, amelyek eredetileg a berendezéséhez tartozhattak. Ezeket a tárgyakat egy külön bejegyzésben mutatjuk be részletesebben.
A felújított ház szálláshelyként működik, emellett a látogatók, érdeklődők számára is nyitott marad, amit eredeti berendezési tárgyak, látogatói információk és kulturális programok, vezetések segítenek elő.
Az felújítási munkákat a Lechner Lajos Tudásközpont – Miniszterelnökség Népi Építészeti Programja, Rácz Miklós és Kun Mária (Budapest), Tiszaföldvár Város Önkormányzata támogatták anyagilag. A ház Tiszaföldvár helyi védelem alatt álló műemléke. A munkákban nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak továbbá, a teljesség igénye nélkül: Ács Sándor, Busi és Dorogi Kft, Béres Mária múzeumigazgató (Tiszazugi Földrajzi Múzeum), Horváth István, Mészáros János, Bede Gábor, Nagy Mihályné (Tiszaföldvár), Pásztor Lajos (Pásztor Tüzép, Martfű), Mészáros Tüzép (Tiszaföldvár).
A kivitelezésben közreműködő mesterek:
Hegedüs Antal kőműves (Tiszaföldvár)
Orosz Zoltán ács (Tiszaföldvár)
Kiss Árpád nádtetőkészítő mester és csapata (Szegvár)
Búcsús József kályhás (Martfű), és Bana Gyula kemenceépítő, kályhás (Kisújszállás)
Dezső László asztalos (Tiszaföldvár)
Horváth István lakatos (Tiszaföldvár)

Munkálatok 2015-ben

Ebben az évben egyhetes felújítási munka valósulhatott meg a Falufejlesztési Társaság Nagyapám Háza mester-inas programjában. Az egyhetes munkában Lelesz Zsuzsanna és Bessenyei Zoltán vettek részt a népi építészetben való gyakorlati tapasztalatszerzésként.
A munka során elkészült a már kijavított falazatú istálló földbe mélyülő, utca felőli falának külső, nedvesség elleni védelme és a telek külső oldalának kerítése, és elkezdtük építeni a nagyszoba padlójának szerkezetét.
Az istálló falai rendelkeznek tégla aláfalazással, de az utca felől a padlószint mintegy fél méterrel a kinti terepnél mélyebben van, és a fal a terepszint magasságában és az alatt is vályogból van, emiatt a földből felszívódó nedvesség nagyrészt tönkretette azt.




A 2013-as felújítás során a falazatot szakaszos falazatpótlással. vályoggal  sikerült kijavítani, az új falazatot azonban meg kellett védeni a földdel való közvetlen érintkezéstől. A fal benti padlószint feletti teljes magasságában, 50 cm mélységben egy kavicsfeltöltést készítettünk a fal mentén. A kb 30 cm széles árkot kiásva bontásból származó acél trapézlemez sávot helyeztünk el az árok külső szélén, és a fal és a lemez között az árkot nagy (2-5 cm) kaviccsal töltöttük ki.




A kavics tetejére geotextíliát és téglasort fektettünk. Mivel a tető ereszkinyúlása jóval nagyobb, mint az árok szélessége (kb. 50 cm), a fal kelet felé néz, így ritkán kaphat csapóesőt. Emiatt az árkot nem fenyegeti, hogy a csapadék közvetlenül bejuthatna, a terep lejtésével a felszíni vizet igyekszünk elvezeti a faltól. A kavics ilyen módon megakadályozza, hogy a vályogfalat közvetlen tartós nedvességhatás érhesse, az acéllemez pedig megvédi a kavicsot a föld bemosódásától, és a kisebb felszín alatti vizek bejutásától is.
A hátsó telekhatáron az utóbbi években, évtizedekben már csak tüskés bokorsáv volt. A bokrokat kiirtottuk a kerítés építéséhez. A telekhatáron egy féli eltemetett szögesdrót részleteit találtuk m,eg, ami annak a jele, hogy valamiféle kerítésnek kellett lennie régebben. Most akácoszlopokhoz rögzített drótkerítést készítettünk. 




Az oszlopokat alul és felül feszítődróttal kötöttük össze, ezek tartják a drótfonat alsó és felső szegélyét. Ahol a kerítésen egykor kapu volt, a kapu helyét kialakítottuk, de egyelőre nem nyitottuk meg, hanem végigfut rajta a drótfonat, kellő időben majd megnyitható lesz, és elhelyezhetők lesznek a kapuszárnyak.
A szobai padló építését kavicsfeltöltés és abba fektetett alátétgerendák elhelyezésével kezdtük meg. 




A munka befejezésére a szűkebbre szabott időkeret miatt ebben az évben nem került sor.
A héten egyik délután egy kis kerékpáros kirándulást is beiktattunk a programba a cibakházai Holt-Tiszához, ahol megnéztük az 1848-49-es szabadságharc védősáncát és ágyúállását, valamint a Sváb-uradalom részeként az 1930-as években épült egykori kenderfeldolgozó üzem ettől nem messze álló,  tető nélküli falmaradványait.





Az ez évi munkák sikeréért Lelesz Zsuzsát, Bessenyei Zoltánt, Ács Sándort és a Falufejlesztési Társaság Nagyapám Háza programját illeti köszönet!
A munkákat bemutató további képek itt találhatók.

Belső falak felújítása, 2014

Júniusban végre elkészült valamennyi helyiség falainak és mennyezeteinek felülete.
A nagyszobában tavaly nyáron már nagyrészt elkészült a simítás, de a meszelést éppen csak elkezdtük. A folytatás a többi szobában hasonló módon ment, s a szigeteletlen tégla lábazatra itt is Terranova felújító vakolat került.
Elsőként tehát a még hátralevő nagyobb hiányokat és javítanivalókat kellett a falakon durva alapréteggel betapasztani. Ehhez most is a kb 1-2 cm-esre darált szalmás sarat használtuk. 

A pitvar a felújítás előtt


A következő lépésben pedig, miután ez megszáradt, a 0,5 cm körüli finomságú szalmával kevert sárral simítottuk be a teljes felületet. A sár ezúttal is építési homokból és téglagyári szűrt agyagból készült.

Nagyszoba festés előtt, részben már simítva


 Ennél a munkafázisnál szembesül az ember azzal a kérdéssel, hogy milyen szabályosságú felületet alakítsunk ki. Milyen esztétikai igényt kövessünk, hogy hiteles legyen a helyreállítás? A szabályosság megítélése mai szemmel egyáltalán nem könnyű feladat.

Pitvar és padlásfeljáró felújított felületekkel - a padló még hiányzik...


Végül szabályosabb síkokra törekedve, a meszelés által lehetőleg elfedett méretű szabálytalansággal dolgoztunk és az volt a fő szempont, hogy a falfelületek minél egységesen, minél inkább azonos minőségben készüljenek.
Pitvar és nagyszoba felújítás után


Egy lényeges változás: a gerendázat nem lesz meszelve, ahogyan eddig. A gerendákat anyagszerűen, fafelületként állítottuk helyre, visszafogottan fedő matt felületkezeléssel, mely látni engedi a fa szerkezetét és felületi minőségét.

Nagyszoba mennyezet, az eredeti födémgerendákkal


 
Kisszoba mennyezet új födémgerendákkal


A falak és a mennyezet meszelését Papp Illés helyi szobafestő végezte. A lábazatfestés a ma is kapható vasoxidbarna porfestékkel készült és az eredeti színt adja vissza.
A lábazaton a vakolt felületet nem meszeltük, hanem a vakolatrendszer saját fehér festékével festettük le.
A belső festés mellett a két évvel korábbi meszelés után a tornácot és a déli homlokzatot egy további réteggel meszeltük és megújítottuk a két végfal évről évre újra javításra szoruló meszelését.
A simításhoz a homokot a Mészáros Tüzép, az agyagot Sike Károly idén is ingyen bocsátotta rendelkezésre. A simításban Csetverikov Iván és Kerekes Tamás segítettek.

Ezúton szeretném kiemelni Oravecz Lajosné segítségét, aki a tavaly elkészült kerítés elé még az ősszel a saját válogatás alapján (több, mint százféle saját virágja közül a hagyományok alapján válogatva) gyönyörű virágokat ültetett. Ezúton is nagyon nagy köszönet mindannyiuknak!

A kerítés előtti sárga és lila virágok



Kulturális Örökség Napjai 2013

A ház látogatható a kulturális örökség napjain, megtekinthetők az idei helyreállító munka eredményei!
Nyitvatartás: szeptember 21. szombat 10.00-18.00
Kiállítás a ház tárgyaiból.


Házfelújítás 2013



Az idei felújítási munka elsődlegesen a belső falak és mennyezetek helyrehozását célozza meg - a szabadkéményes konyha nélkül.


A pitvar felújítás előtt
A nagyszoba és a pitvar falai és mennyezete részben illetve nagyrészt eredetiek, az eredeti meszelt felületek számottevő részleteivel. A kisszoba és a kamra mennyezetei a mestergerenda kivételével ezzel szemben egészében újak, a falak tapasztása nagyrészt új, illetve régi és új felületek összedolgozása már megtörtént, megmaradt meszelésrétegek nincsenek.
A nagyszoba és a pitvar falainak felújítása előtt a később esedékes padlófelújításhoz szükséges szintsüllyesztést is el kívántuk végezni.


A tapasztósár
 A mennyezet javításával kezdtünk. Ez különösen a nagyszobában jelent nehéz feladatot, a régi nádborítás ugyanis meglehetősen rossz állapotú, s itt helyenként lécek beillesztésével kellett kipótolni a felületet.
A tapasztást ezután több ütemben lehetett felhordani, az egyes rétegek néhány napos száradását megvárva. A tavaly már favédőszerrel és lenolajjal kezelt gerendázatot lefestettük.

A mennyezet javítása

Mennyezettapasztás
 Amikor a mennyezetek javítása nagyrészt megvolt, hozzáfogtunk a régi tapasztott padló felbontásához, előbb a nagyszobában, aztán a konyhában és a pitvarban. A padlórétegek a ház utolsó kb. 100 éves korszakában keletkeztek, 3-5 cm vastagságot alkottak, érdekes volt megfigyelni a számos vékony réteget. A későbbi vizsgálathoz mintákat tettünk el.

A régi padló felbontása


A padló alatti, vele egyidejűleg készült feltöltésben szép mázas cseréptöredékeket találtunk.
A belső felújítás mellett – különösen a felújított mennyezet védelméért – a padlás felületének megújítására is szükség volt.

A padlás simítása
 A kamra és a kisszoba feletti új födém lesimítására tavaly sor került, most a többi, részben új, részben régi padlásrészeket láttuk el új simítással, mely lefedi a réseket, repedéseket és egy új sima, egységes felületet ad.
A belső munkákkal párhuzamosan a meglevő oromdeszkázatok kezelését is megkezdtük, amihez lenolajat használunk.


Az oromzat lekenése lenolajjal
A felújítás másik fontos része az új kerítés elkészítése. A régen használatos kerítések típusai közül a léckerítés tűnt alkalmasnak és leginkább a helyhez illőnek. 


A régi kerítés bontása
A kerítés gyalult fenyőfából készül, a lécek alatt deszka lábazat fut végig. A kerítésoszlopok akácfából készültek, ezeket Ács Sándor készítette el, munkálta meg és bocsátotta rendelkezésünkre, tovább az elhelyezésükben is messzemenően segített, ezért ezúton is nagy köszönetet mondok!


Elhelyezett kerítésoszlopok
A kerítés előkészített faanyagát összeállítás előtt fáradt olajjal kezeltük le. A kapuk összeállítása asztalosműhelyben történt, olajjal már a helyszínen fogjuk kezelni.
A kapuk helyükre illesztve

Az idei felújítás során végül a nagyszoba falfelületeinek és mennyezetének simítása készült el szinte teljesen. A régi meszelt felületeket alaposan lekapartuk, eltávolítva a mozgó, laza részeket, a meszeléshez az új simítóréteggel nehéz volt csatlakozni, ez volt az egyik legkörülményesebb. 
A mennyezet simított felülete

A simítóréteg kialakításában külön feladat volt a szabályos, sík felületek és a szabálytalan részletek harmónikus egyensúlyának megtartása és a kellő simaság eltalálása. Az eredmény végül, legalábbis számunkra önmagáért beszél. A simított felületet még csak a gerendák mellett meszeltük le. 
Sokat haladtunk a pitvar falainak javításával, sőt, itt is elkezdődött a mennyezet simítása. Ezzel párhuzamosan a tégla lábazati falak belső felületére felújító vakolat került, az 1940 körül beépített szigetelésréteg alatti nedves falazat ugyanis nem volt hagyományos módon tapasztható.
Befejeződött a régi padlók és feltöltések kihordása a nagyszobában, a pitvarban és a konyhában. A nagyszobai padló alatt edénytöredékeket találtunk, melyek a padló készítése előtt kerültek a földbe, valószínűleg 1890-1900 körül.
A lenolaj nagyon szép sárgás árnyalatot adott az oromfalaknak, amelyek olaj nélkül szürkés színűek voltak.

A lakóházon végzett munka mellett az istállóval is tudtunk foglalkozni. A tető szélein a hiányzó deszkaszegély pótlása már régóta esedékes volt. A munkát Orosz Zoltán ács végezte. A falak javítása érdekében az istállóból ki kellett pakolni az ott tárolt faanyagot és kitisztítani a javítandó területet.

Az utcai kerítés nagyrészt elkészült. A kerítés két szakasza a terepet és az utcát követve lejt. Már csak az épületsarkok melletti szakaszok beillesztése van hátra. 

További fényképek itt.
(Szűcs Imre Ferenc építészhallgató - BME - a Falufejlesztési Társaság által szervezett Nagyapám Háza mester-inas program keretében vett részt az építkezésen. Segédmunkával a Tiszaföldvári Városüzemeltetési Nonprofit Kft közhasznú munkásai által az önkormányzat, felújításhoz szükséges anyagokkal a Mészáros Tüzép, Bede Gábor és Jeszenyi Tamás támogatja a munkát, melyért ezúton is köszönetünket fejezzük ki!)